Ángyán József levele és elemzése a Borsodi Mezőség állami földbérleti pályázatairól és azok eredményeiről

Esettanulmányok az állami földbérleti pályázati rendszer értékeléséhez

2.

Borsodi Mezőség

A Fejér megyei elemzés és annak nyilvánosságra kerülése a közvéleményben nagy visszhangot keltett. Hatására élénk társadalmi vita alakult ki arról, hogy kihez is kerül és kihez kellene, hogy kerüljön az állami földek tartós bérleti joga. A kormányzat - az elemzés tényeinek ellenére is - váltig azt állítja, hogy a helyben lakó, gazdálkodó családokat, a kis, közepes egyéni gazdaságokat részesíti előnyben. A kritikákkal kapcsolatban visszautasító, magabiztos nyilatkozatokat tesz, mondván: „A kutya ugat, a karaván halad!” Ám egyre több - ezt cáfoló - elemzés, tény lát napvilágot. Mindezektől indíttatva elkészítettem az állami földbérleti rendszer értékelésének második esettanulmányát.

Választásom azért esett a Borsodi Mezőségre, mert az ott lezajlott földbérleti pályázati folyamat több szempontból is „példa értékű”, a rendszer működésének újabb állatorvosi lova, amely a Fejér megyei elemzésen túlmutató, további szempontokra is rávilágít, fontos tanulságokkal szolgál. 

·         Mindenekelőtt azért választottam másodikként a Borsodi Mezőséget, mert különleges természeti értékeket hordozó – ráadásul zömében állami kézben lévő - területe mintául szolgálhat a Nemzeti Vidékstratégiában megfogalmazott környezet- és tájgazdálkodási koncepció gyakorlati megvalósítására, a fenntarthatóság környezeti, gazdasági és társadalmi szempontjainak gyakorlati, vidékfejlesztési szándékú összehangolására. Ennek előfeltételei adottak, hiszen itt - a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és puffer-területén, a Mezőcsáti Kistérségben - az illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a helyi társadalom közel két évtized alatt korrekt, kölcsönösen eredményes együttműködést alakított ki. A kistérségben erre az együttműködésre alapozva tudatos vidékfejlesztési program zajlik. E program sikerének is egyik fontos alapfeltétele, hogy a termőföld és az egyéb helyi erőforrások a helyi közösségek, a helyben lakó gazdálkodó családok kezében és használatában legyenek.

·         Ezen túl a választást az is indokolta, hogy – Fejér megye után – egységes, összefüggő területen itt hirdették ki eddig a legtöbb nyertes pályázatot, ami az elemzés statisztikai megbízhatóságát és ezzel a levonható tanulságok általánosíthatóságának lehetőségét is jelentősen növelte.

·         Fontos szempont volt az is, hogy a vidékfejlesztési tárca vezetése a földbérleti viszonyok – választási- és kormányprogramban, továbbá a föld- és birtokpolitikai irányelvekben majd a Nemzeti Vidékstratégiában meghirdetett irányvonalnak megfelelő – átalakítási folyamatában a térséget kezdetektől „zászlóshajónak” tekintette, ahol példa értékkel megkezdi a visszavett, állami földterületek helyi gazdálkodó családokhoz, helyi közösségekhez juttatását. Ezért én magam is igen intenzíven részt vettem az első pályázati forduló előkészítésében.

·         Mindezeken túl a félresikeredett, „kétfordulós” pályáztatási folyamat – a jövőre nézve is – tanulságos, érdekes összehasonlítási lehetőséget kínált a helyi gazdacsaládok bevonásával, a helyi közösséggel egyetértésben kialakított első fordulós bérbeadási rendszer várható, majd a gazdasági és politikai érdekcsoportok által eltorzított, „egyenirányított” második fordulós bérbeadási rendszer tényleges eredményeinek összehasonlítására.

·         Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban - bizonyára az előbbiekkel is összefüggésben – Fejér megye után innen, a Borsodi Mezőségből kaptam eddig a legtöbb segítségkérő, kétségbeesett illetve felháborodott visszajelzést, valamint az eligazodást, az érdekviszonyok feltárását segítő információt a helyi közösségektől és a gazdálkodó családoktól.

Ami az előzményeket illeti, azok önmagukban is számos érdekességgel, tanulsággal szolgálnak. A fent vázolt fenntartható – környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt érvényesítő, vidékfejlesztési célú - földbérleti rendszer kialakításának, a helyi gazdálkodó családok, a helyi gazdaság és társadalom, a helyi közösségek megerősítésének egyik legkomolyabb akadálya pl. a térségben éppen a korábban megkötött földbérleti szerződés volt. A Magyar Állam tulajdonában lévő területek kezelője, a BNPI ugyanis - a tulajdonos állam nevében eljárva – 1995-ben az állam és a helyi közösség szempontjából igen előnytelen, hosszú futamidejű haszonbérleti szerződést kötött 4.200 hektárnyi területre a részben olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft- vel.

A Kft. a piaci ár töredékéért bérelte a területet, egy részéért 100 Ft/ha/év bérleti díjat fizetett, a nagyobbik részét térítés nélkül használta. A megállapodás 1995-ös aláírásakor csak 10 évre adhatták volna bérbe a földeket, ennek ellenére a szerződésben 20 éves időtartamot állapítottak meg. Emellett a cég a természetvédelmi feladatait sem látta el. A szakértői vélemények és a hatósági jegyzőkönyvek természetkárosításról, elhanyagolt állapotú földekről, természetvédelmi területekről, ősgyepekről és állattartó telepekről számoltak be. Ezek ellenére a társaság a területek után csak az elmúlt 4 évben összesen több mint 800 millió Ft támogatáshoz jutott.

A Magyar Állam mindezek miatt mintegy 10 éven keresztül perben állt a céggel, amely a jog minden eszközét kihasználta a bírósági döntés elodázására, és talán az állam sem tett meg mindent jogai érvényesítéséért. (Ez a - korrupció, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények gyanúját is felvető - körülmény önmagában is komoly vizsgálatot igényelne!) Ezen előzmények után a kormányváltást követően – az ellenérdekelt gazdasági és politikai lobbik ellenére – a hozzám eljuttatott döbbenetes szerződés hatására és a vidékstratégiai elképzelések jegyében 2010 késő őszén kezdeményezésemre a VM vezetése újabb vizsgálatokat indított, melybe 2011 tavaszán az elszámoltatási kormánybiztost, Budai Gyulát is bekapcsoltuk.

A kormányzat és a tárca az esetet precedensértékűnek tekintette, és komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a területet - a közérdeket sértő módon - használó, spekuláns tőkés társaságtól valamint a hozzá kapcsolódó, nagyrészt átláthatatlan, ám részleteiben a helyi közösség által jól ismert gazdasági és politikai érdekkörtől és hálózatától visszaszerezze, és - a kormányváltást megelőzően tett ígéreteinek megfelelően – a helyi közösségnek visszajuttassa. Az ügyet magam is az ország tényleges rendszerváltó megújításának, a vidék talpra állításának, a helyi gazdaság és társadalom megerősítésének mintapéldájaként, „zászlós hajójaként” tartottam számon, és a VM legfelső vezetése is hosszú időn keresztül így kezelte.

Az események akkor gyorsultak fel, amikor 2011 júniusában – az addig magabiztos cég és érdekköre legnagyobb meglepetésére - a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében semmisnek nyilvánította a Bükki Nemzeti Park és a Mariano Kft. között 1995-ben létrejött földbérleti szerződést. Az ügy valóban precedens értékű volt, mert a nemzeti parkok 1990 és 1995 között számtalan – a helyi közösségek és az állam számára - előnytelen szerződést kötöttek több tízezer hektárra.

A példa értékű ítéletet követően erőteljes gazdasági és politikai „lobbi-tevékenység” indult, és a tárcára is komoly nyomás nehezedett, hogy egyezzen meg a Kft-vel.  Ám némi belső feszültség – a Környezetügyi Államtitkárság megegyezést kezdeményező felvetése - után az az általam is a leghatározottabban szorgalmazott döntés született, hogy a nyomás ellenére sem alkudozunk a pervesztes Kft-vel, hanem a visszaszerzett területeket pályázati úton az arra hosszú ideje váró, helyben lakó, gazdálkodó családoknak adjuk tartós bérbe.

Az első földbérleti pályázat előkészítése és lebonyolítása számos – példa értékű, általánosan is jól hasznosítható - tanulsággal, tapasztalattal szolgált, ezért ezt a folyamatot, magát is érdemes részletesebben bemutatni és dokumentálni. Kidolgozása és gyors végrehajtása érdekében a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése az alábbi fontosabb intézkedéseket hozta, lépéseket tette.

·         Létrehozott egy koordinációs bizottságot, melyet a Miniszter megbízása alapján munkatársaimmal én irányítottam, de abban a kezdetektől aktívan részt vett az Illés Zoltán által irányított környezetügyi államtitkárság és annak Rácz András által vezetett természetvédelmet felügyelő helyettes államtitkársága, a Simon Attila vezette jogi helyettes államtitkárság, a BNPI, az NFA és az MVH vezetése továbbá Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is. Kora ősszel – előbb földügyi miniszteri megbízottként, majd október 22-től kinevezett földügyi miniszteri biztosként - Szabó Csaba is bekapcsolódott a munkába.

·         A bizottság a terület vagyonkezelője, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság számára azonnal feladatul szabta, hogy a helyi közösség, az érintett önkormányzatok és a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület bevonásával – a törvényi feltételek és birtokpolitikai irányelveink alapján, a tárca szoros felügyelete mellett – haladéktalanul dolgozza ki a haszonbérleti pályázat feltételeit. A helyi lakosság közvetlen bevonását országos minta kísérletének is szántuk, melynek tapasztalatait az akkor előkészítés alatt álló, ősszel indítani tervezett, az NFA által koordinált új állami földbérleti pályázati rendszer kialakításánál is érvényesíteni kívántuk.

·         A 2011. július 18-ával indult intenzív munka során a BNPI vezetése példás gyorsasággal elkészítette a haszonbérleti pályázati kiírást. Ennek első lépései között, 4 helyi értekezlet keretében egyeztettek a térség érintett 9 településének önkormányzataival, szakmai szervezeteivel és gazdálkodóival. Adatbázis alapon pontosították a haszonbérbe adni tervezett földrészletek körét és térmértékét, a gazdák részére munkatérképeket készítettek, amelyeken javaslatokat tehettek a pályázati egységek kialakítására.

·         Az érintett és a környező településeken meghirdették a földhasználat lehetőségét, és a Gazdakör bevonásával termőföld-igény felmérést végeztek a helyi gazdálkodó családok körében, amely 2011. augusztus 8-ával zárult. Ennek eredménye szerint 10.915 hektár gyepre valamint 6.481 hektár szántóra (3,4-szeres ill. 6,9-szeres túligénylés) tartottak volna igényt a gazdálkodók.

·         A beérkezett igények előzetes felülvizsgálatát, a „komolynak” tekinthető gazdálkodói igények kiszűrését a BNPI felkérésére a Gazdakör végezte. A blokkok, pályázati egységek ezen - helyben jelentkező, szakmailag indokolt - igények alapján, továbbá egyéb szempontok (pl. a megközelíthetőség, használhatóság, kút elérhetősége, szárnyék erdők elhelyezkedése, stb.) helyismerethez kötött, közös mérlegelésével kerültek kialakításra. Végül az eredetileg javasolt 81 helyett 54 pályázati egység került kialakításra, melyeket a Gazdakör által elfogadott, három – kezdő ill. működő gazdálkodóknak valamint juhtartóknak szóló - pályázati típusba soroltak.

·         A bírálatban érvényesíteni tervezett általános szakmai szempontokat és a bírálati rendszer egészét közösen alakították ki. A nyertesek számának növelése érdekében az együttes pályázat alkalmazására tettek javaslatot, amely lehetőséget teremt olyan kisebb gazdálkodók részére is, akik önmagukban nagyobb blokk elnyerésére nem lettek volna képesek, de ez a megoldás egyben a családi gazdálkodás keretében induló fiatal gazdáknak is nagyobb biztonságot adhatott volna a kezdéshez. Fontos közös elvként határozták meg, hogy a felvehető pályázati csomagok számát 3 db-ban, az egy érdekcsoport által megnyerhető összes terület térmértékét pedig 200 ha-ban maximálták. Ezek figyelembe vételével a BNPI - a VM instrukcióinak megfelelően, a települések helyi lakosainak előnyeit garantáló pontok beépítésével, továbbá a Gazdakör javaslatait és a jogi kereteket figyelembe véve - elkészítette a bírálati szempontrendszert és pontozási javaslatot, amit a Gazdakör elfogadott, a miniszteri operatív bizottság pedig jóváhagyott. 

·         Mivel augusztus 18-án jelent meg a földbérleti pályázatok eljárásrendjét szabályozó 161/2011 (VIII. 18.) számú kormányrendelet, ezért az egy hónap alatt - a tárca által megkíván egyeztetések lebonyolításával, példa értékű gyorsasággal – előkészített pályázati anyagokat és rendszert össze kellett hangolni a szeptember 1-től hatályos új jogszabállyal. Ezt a BNPI augusztus 30-ra elvégezte, és a pályázati felhívásokat augusztus 31-én az érintett önkormányzatokhoz eljuttatta. Azok az egyes településeken szeptember 1-én kifüggesztésre kerültek.

·         Az információk minél szélesebb körű biztosítása érdekében a BNPI vezetése a pályázati kiírásról szeptember 5-én a Gazdakör elnökségi ülésén, majd szeptember 7-én a Gazdakör által a Mezőcsáti Művelődési Házban szervezett nyilvános fórumon részletes tájékoztatást adott. Ezen túl az Igazgatóság ügyfélszolgálatot alakított ki, ahol fogadták a gazdálkodókat, és számukra a pályázattal kapcsolatosan szükséges információkat, segítséget megadták.

·         A pályázati csomagok felvételére a jogszabályi előírásoknak megfelelően a BNPI székhelyén személyesen, vagy hivatalos meghatalmazott útján, szeptember 30-ig volt lehetőség. A pályázatok beadási határideje október 3-a 12 óra, bontásáé október 5-e 9 óra, elbírálásáé október 24-e, az eredmények közzétételéé pedig október 25-e volt.

·         2011. szeptember 15-én a VM kibővített operatív bizottsági ülésén – ahol első alkalommal vett részt Szabó Csaba, friss földügyi miniszteri megbízott - Duska József, a BNPI igazgatója a pályáztatás tartalmáról, folyamatáról és annak állásáról részletes tájékoztatást adott, valamint Budai Gyula kormánybiztosnak, Szabó Csaba miniszteri biztosnak továbbá nekem a teljes anyagot átadta. Szakmai vagy politikai kifogást senki nem emelt. Budai Gyula a gazdakör elnökével, Szabó Csaba pedig a területileg illetékes országgyűlési képviselőkkel való további együttműködésre kérte a BNPI vezetését. Magam megköszöntem a példa értékű munkát. A kiterjeszthetőség érdekében az Igazgatóságtól a kidolgozott rendszer és az egyeztetési folyamat dokumentálását, a helyben lakó, gazdálkodó családokkal és a Gazdakörrel való további szoros együttműködést, és a helyi közösségek megerősítését, helyzetbe hozását kértem. Budai Gyula kormánybiztos még hozzátette, hogy a választási és a kormányprogramban is ezt ígértük az embereknek.

·         A pályázati eljárás során 131 pályázati csomag felvételére került sor, és a megadott határidőn belül 109 pályázatot nyújtottak be a BNP Igazgatóságra.

·         A pályázatot a beadási határidő lejárta után 10 órával indokolás nélkül visszavonták. 

Az első pályázati forduló érvénytelenítése, a pályázatok visszavonása és annak körülményei ezek után legalább is meglepőek, bár már október 3-a, a pályázatok benyújtási határnapja előtt is voltak erre utaló – utólag fontosnak bizonyuló – körülmények, fejlemények. Ezek önmagukban is igen tanulságosak, ezért e történéseket – az akkor összefüggéstelennek látszó, de összeillő mozaikokat utólag összerakva - az alábbiakban részletesebben ismertetem.

·         A pályázati előkészítő munka az előzetes földigényeket feltáró - a pályázni szándékozók saját közlésű adataiból összeállított - adatbázisra alapult. Már az adatbázis felállításakor, július végén, augusztus elején nyilvánvalóvá vált, hogy mely igénylők azok, akik a pályázati feltételek elveinek nem felelnek meg. Ezek között a területtől idegen jelentkezők is voltak, jelentős nagyságú földigénnyel. Nehezen magyarázható magabiztosságra vallott pl. az, hogy több ezer hektárral az igénybejelentők között volt az éppen kiebrudalt Mariano Kft., továbbá – a helyi közösség által közismerten – „igen magas politikai kapcsolatokkal rendelkező” több pályázó is, köztük egyebek mellett Hagyaczki József 600 ha, Demeter Péter 400 ha, Kanyok Attila pedig ugyancsak 400 ha földigénnyel. Amikor a tervezési munka abba a fázisba érkezett, amelyben már látható volt, hogy a 200 hektáros felső területi korlát és egyéb kritériumok miatt az igényük nem fog kielégülni, ők a feltételek megváltoztatása érdekében intenzív lobbi-tevékenységbe kezdtek.

·         Ezzel a nyomásgyakorlással magam úgy szembesültem, hogy a földhasznosítási pályázati folyamat során két ízben is - a Mariano Kft-vel való esetleges megállapodás meghiúsulásakor, majd a pályázati dokumentációnak a földügyi miniszteri megbízott számára történő szeptember 15-ei átadását követően – „rosszalló megjegyzést” kaptam az egyik kormánytag, országgyűlési képviselőtől, amit mindkét alkalommal visszautasítottam.

·         2011. szeptember 22-én délután Mengyi Roland, a B.A.Z. Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő – helyi információk szerint - szóban megkísérelte utasítani a BNPI igazgatóját a pályázat visszavonására. Az igazgató közölte vele, hogy kizárólag államigazgatási illetékességű, írásbeli utasításra látja részéről lehetségesnek a pályázat visszavonását. Erről a befolyásolási szándékról magam csak jóval később, közvetve értesültem.

·         2011. szeptember 30-án, Lakitelken, a XXIX. Országos Gazdafórumon „Az állami tulajdonú termőföldek hasznosításának aktuális kérdései” címmel Szabó Csaba, a VM földügyi miniszteri megbízottjaként, hivatali minőségében tartott előadást. Ebben a Borsodi Mezőség TK földbérleti pályázatát - bizonyítatlan elmarasztaló indoklással – már, mint negatív példát említette, egyben 3 nappal a beadási határidő lejárta előtt felvetette a pályázat visszavonásának lehetőségét. Erről én ekkor még mit sem tudtam!

·         Ugyanezen a napon, Budapesten, az OMÉK-en, a Nemzeti Vidékstratégia 2020 társadalmi vitájának záró rendezvényén „Nemzeti Vidékstratégia – a magyar vidék jövője” címmel megtartott eladásomban a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát országosan követendő példaként, „zászlóshajó”-ként említettem. Másnap, október 1-én ugyancsak az OMÉK-on rendezett Földügyi fórumon, „A vidékfejlesztési tárca hosszú távú földbirtok politikája” címmel – az előadást utolsó pillanatban visszamondó földügyekért felelős államtitkárt, Farkas Imrét helyettesítve – megtartott előadásomban ugyanezt tettem.

·         Ezen a napon, október 1-én a Földügyi fórum ideje alatt, ahova a Miniszter Farkas Imre helyett engem küldött, miniszteri értekezletet tartottak, ahova távozásomat követően érkezett meg Szabó Csaba miniszteri megbízott is, majd – amint az utólag számomra is kiderült – távollétemben döntés született a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatainak érvénytelenítéséről és visszavonásáról. Erről én csak utólag, október 4-én délelőtt értesültem, így október 3-án, hétfőn még a Túri-Kovács Béla képviselő úr által - I/4227 számon, „Hol tart az állam tulajdonában álló termőföldekhez kötődő nemzeti érdekeink védelme” címmel - a vidékfejlesztési tárca vezetőjéhez intézett interpellációjára adott válaszomban is mintaértékkel említettem a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatának előkészítését és lebonyolítását.

·         Mialatt én az interpellációra válaszoltam, Szabó Csaba miniszteri megbízott telefonon utasítást adott a pályázatok azonnali visszavonására, és a BNPI igazgatóját, Duska Józsefet Budapestre rendelve, a Miniszter őt hivatalából azonnali hatállyal felmentette. A miniszteri megbízott intézkedéséről a BNPI vezetése előbb szóban, majd írásban tájékoztatta Budai Gyula kormánybiztost. Másnap én is tőlük értesültem a történtekről. Ezek után – a felügyelő helyettes államtitkár, Rácz András megerősítő tájékoztatását követően - a BNPI igazgató-helyettese a pályázatot - 10 órával a beadási határidő lejárta után, érdemi indokolás nélkül – visszavonta, és az igazgatóság honlapján hirdetményben tájékoztatta az érintetteket, hogy bontatlan pályázati anyagaikat november 2-ig átvehetik az Igazgatóságon.

·         A VM nehezen értelmezhető sajtómagyarázata szerint a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát azért kellett visszavonni, mert még a bírálat előtt „utolérte, beérte” a NFA földbérleti pályázata, és az abban meghirdetésre kerülő egységes elvek szerint kívánják a BMTK földbérleti pályázatait is lebonyolítani. Ezzel szemben Sebestyén Róbert, az NFA elnöke még 2011. október 13-án, a MAGOSZ választmányi ülésén is - konkrét kérdésre - azt válaszolta, hogy a Nemzeti Parkok kezelésében lévő, védett területek vonatkozásában nem az NFA pályázati feltételei érvényesek, hanem egy - majd később kialakítandó - NFA-tól független eljárásrend.

·         A történtek után Budai Gyula kormánybiztossal azonnali szűk körű vezetői egyeztetést kezdeményeztünk, melyen rajtunk kívül Fazekas Sándor miniszter és Szabó Csaba miniszteri megbízott vett részt. Ezen a megbeszélésen a történteket határozottan számon kérő Budai Gyula a döntés általa feltételezett igazi okairól, gazdasági, politikai hátteréről, a személyi és egyéb összefüggésekről beszélt, (nevekről és összefüggésekről, amelyek azután a legnagyobb nyertesekkel kapcsolatban – úgy tűnik, megalapozottan – ma sorra fel is merülnek!). A kormánybiztos – velem ellentétben, aki minderről ott értesült – láthatóan igen tájékozott volt a háttérkapcsolatokról, amiket a vitapartnerek sem cáfoltak. Ezekkel ő szembesítette a minisztert és a miniszteri megbízottat, kilátásba helyezve ezek nyilvánosságra hozását, és mindketten sürgettük a döntés megváltoztatását. (Ennek ismeretében tanulságos mai nyilatkozatait hallgatni. Érdekes, hogy esetemben az államtitkári kinevezés nem okozott „emlékezet-kiesést”! De hát - hála Istennek - nem vagyunk egyformák!) A miniszter közölte, hogy a döntés nem változtatható, majd az új pályázat előkészítését és lebonyolítását tőlem elvonva, azzal - a továbbiakban miniszteri biztosi felhatalmazással – egy személyben és teljes jogkörrel Szabó Csabát bízta meg.

·         A történteket magam számára azzal az elhatározással nyugtáztam, hogy a tárcától való távozásomat a földbérleti pályázatok tényleges eredményeitől, vagyis attól teszem függővé, hogy az állami földek bérleti jogát valóban a helyben lakó, gazdálkodó családok, a gazda fiatalok továbbá a gazdálkodást és gyermekek világra hozatalát vállaló fiatal párok, vagy bennfentes gazdasági érdekcsoportok kapják. Ekkor az azonban számomra már teljesen világossá vált, hogy az állami földek bérbeadásának játékszabályait máshol és mások határozzák meg, és én már csak ennek – a pályázati eredményekben, a nyertes célcsoportokban megnyilvánuló – kézzelfogható bizonyítékait vártam.

A megismételt földbérleti pályázat feltételei, bírálati szempontjai és pontrendszere e fenti egységesítési hivatkozás ellenére nemcsak az első forduló pályázati feltételeitől, hanem az NFA által alkalmazott általános rendszertől is jelentősen eltért. Egyrészt az eredeti - szigorúbb és a helyi közösségek érdekeit konszenzusosan érvényesítő - pályázati feltételeket (érdekcsoportonként, családonként összesen legfeljebb 200 hektár illetve 3 birtoktest pályázható, helyben lakásért és működő gazdaságért jelentős többletpont, stb.) törölték. Másrészt az NFA általános földbérleti pályázati feltételeit (cégek, gazdasági társaságok esetében lezárt adóévben több mint 50 % mezőgazdasági bevétel, de legalább 2011. június 1. előtti alapítás, 10 % pályázati biztosíték befizetése, stb.) is jelentősen felpuhították. Az új pályázati feltételrendszerben a fentiek közül egyetlen kritérium sem maradt, vagyis az új pályázóknak a feltételek jelentős részének már egyáltalán nem kellett megfelelniük. 

A bírálati rendszerben ugyanakkor változatlanul megmaradtak azok a szempontok, pontszámok és súlyarányok, amelyek egyrészt igen csekély előnyt, többletpontot adtak pl. a fiataloknak, a helyben lakóknak vagy a szakmai ismereteknek (az összesen adható 380 pontból ezekre sorrendben legfeljebb 10!, 20! ill. 10! pont adható), másrészt szakmailag megalapozatlanok (pl. minden tájon változatlanul a sertéstartásra adható a legtöbb pont, a foglakoztatási számok a valóságtól teljesen elrugaszkodottak, pl. 10! fő/ha foglalkoztatás vállalására adható a legnagyobb,  3x10 pont), vagy egyértelműen a nagy állattartó telepekkel rendelkezőket preferálják (pl. nem a hektáronkénti fajlagos állatsűrűséghez, hanem az állatállomány teljes nagyságához kötötten növekvő pontszám).

De ennél is súlyosabb következménnyel jár, hogy változatlanul és feltűnően nagy pontszámmal valamint súlyaránnyal szerepelnek azok a bírálati szempontok, amelyek tág teret biztosítanak a bíráló szubjektív megítélésének. Elég itt csak a „2.7. Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez és a pályázati felhívásban rögzített célokhoz” - tartalmában teljességgel meghatározatlan - bírálati szempontra utalni, amelyre önmagában 150! pont - a 380 összes pontszám közel 40! %-a - adható. Egyebek mellett ez az a szubjektív bírálati elem, amely mindent fölülírhat, az összes többi szempontot elfedheti, mint ahogyan a megismert pályázatok esetében ez a szempont igen gyakran el is döntötte, hogy ki nyeri a pályázatot. Jellemző módon a kitöltési és bírálati segédlet (8. melléklet) erről a 2.7. szempontról egyetlen szóval sem tesz említést. Így azután könnyen előfordulhat az a helyzet, amit egy konkrét blokk pályázatainak egri, helyszíni vizsgálata során magam állapítottam meg, hogy tudniillik két pályázat gazdálkodási tervezete szóról szóra megegyezett, ám ugyanarra a szövegre az évek óta e szakterületen tevékenykedő vesztes 60 pontot kapott, míg a gazdálkodásba épphogy belecsöppent nyertes 120 pontot, ami el is döntötte, melyikük nyer.

A titkosítás következtében pedig – amely közvagyon bérbeadása esetén bizony megítélésem szerint az új Alaptörvényünkbe (betűjébe, de mindenképp szellemébe) ütközőnek is tekinthető - mindezt konkrét nevekkel, adatokkal még csak nyilvánosságra sem lehet hozni! Ennek révén a rendszer azt is megakadályozza, hogy a pályázatokba és a bírálatokba akár maguk a pályázók, akár mások betekintsenek. Ezzel – a bizonyítékok nem hozzáférhető, illetve nyilvánosságra nem hozható volta miatt - egyúttal megakadályozza a szabálytalanságok, részrehajló bírálatok vagy szándékos torzítások feltárását, a problémák jogi útra terelését. Álságos és demagóg tehát az a megfogalmazás, hogy „aki jogsértésre utaló jeleket lát, az forduljon a bírósághoz”, hiszen a „testre szabott” pályázati feltételrendszer, jogi környezet nem is teszi szükségessé a jogsértést. „Jogszerűen” lehet a pályázati eredményeket a célcsoport igényeinek megfelelően alakítani. (Ez a megközelítés Suchman Tamás, privatizációért felelős egykori miniszter elhíresült mondását idézi fel bennem, aki az erősen kifogásolt privatizációs ügyletekre a „tán nem szokványos, de törvényes” megfogalmazást „volt szíves” alkalmazni!) Egyébként jogorvoslati lehetőséget a rendszer nem is tartalmaz!

A megismételt pályázatot a fenti feltételekkel 2011. december 7-én írták ki. A beadási határidő 2012. január 23-a volt. A meghirdetett 2.847 ha terület 44 földrészlete (blokkja) közül 2.718 ha terület 41 blokkján volt eredményes a pályáztatás. Eredményhirdetésre 2012. március 28-án, szerződéskötésre pedig április 3-án került sor.

A fent leírt tanulságos folyamat és rendszer, valamint annak „eredményei” fényében érthetően nem csak élénk figyelem és erős várakozás kíséri a Kormánynak a földbérleti pályázatokkal kapcsolatos lépéseit és megnyilatkozásait, hanem egyre szélesedő társadalmi vita, élesedő kritika kíséri azokat. A kormány-nyilatkozatok ezeket a kritikákat – a napvilágra került értékelések eredményeit, tényeit ugyan nem cáfolva, de tagadva – visszautasítják. Az egyre hangosabb kérdés pedig változatlan: kiket részesít előnyben a Kormány az állami földek bérbe adásánál" Valóban - a meghirdetett birtokpolitikai irányelveinek megfelelően - a helyben lakó, gazdálkodó családokat, vagy a - közvélemény &aac