Esettanulmányok az állami földbérleti pályázati rendszer értékeléséhez

1.

 Fejér megye

Előzmények

2010 őszén 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések pályázati úton történő megújítása. Ennek keretében első alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy a 2010 nyarán az új Kormány által - a Földtörvényben és a Nemzeti Földalapról szóló törvényben - elsők között megfogalmazott birtokpolitikai irányelveknek megfelelően a helyben lakó gazdálkodó családoknak és a fiatal gazdáknak illetve a gazdálkodást, letelepedést és gyermekek világra hozatalát vállaló fiatal pároknak juttasson tartós bérlet keretében állami földterületeket.

Az első nehézséget és feszültséget az okozta, hogy a 2010. szeptember 1-el ismét a VM irányítása alatt felálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban NFA) kaotikus állami földnyilvántartási viszonyokat örökölt. Ezért a Kormány egyszeri kényszer-megoldásként azt választotta, hogy újabb 1 évre szóló „termőföld hasznosításra irányuló megbízási szerződést” kötött a 2010. október 31-el lejáró földbérleti szerződésű és így felszabaduló területek megművelésére, többségében ugyanazokkal a gazdálkodókkal – zömében tőkés társaságokkal -, akik korábban is bérlői voltak a területeknek. Indulásnál tehát nem sikerült érvényt szerezni a kormányzó erők által már a választásokat megelőzően is széles körben meghirdetett és a magyar társadalom által igen kedvezően fogadott birtokpolitikai irányelveknek. Már ekkor, 2011 kora tavaszán megfogalmazódott azonban az a - később egyre erősödő - kritikai álláspont is, hogy - erős nagybirtokos, tőkés csoportok nyomásának engedve - változtat a kormányzat korábbi birtokpolitikai elvein, és az állami földbérleti rendszert e csoportok földigényének kielégítése szolgálatába állítja.

Sokan tudni vélték, hogy már ekkor, 2011. elején megszülettek azok a „magas szintű” háttér-megállapodások, amelyek az új erőviszonyoknak megfelelően újrarendezték az állami földek egyes erőcsoportok közötti elosztását, a földbérleti pályázati feltételeket már ekkor ennek megfelelően rögzítették, s ezek alapján már ekkor megkezdődtek a cégalapítások és az előkészítő beruházások. E vélekedéseket kétségtelenül erősítették a - társadalom legszélesebb köreiben igen kedvezően fogadott - Nemzeti Vidékstratégia körüli nehézségek, a folyamat lefékeződése, továbbá az állami földbérleti pályázati rendszer 2011 nyarán megszületett első változatának tartalma, amely a helyben lakó, gazdálkodó családokkal és a fiatalokkal szemben nyilvánvalóan ismét a nagy állattartó telepekkel rendelkező tőkés társaságokat hozta volna kedvező helyzetbe.

A 2011 nyarán, kora őszén – a pályázati feltételrendszer körül - zajló éles belső viták következtében az NFA és a Birtokpolitikai Tanács háromszor volt kénytelen átdolgozni a pályázati és bírálati feltételrendszert, s végül a politikai felső vezetői kör is foglalkozott a kérdéssel. E viták eredménye képen néhány olyan korlátozó szempont – pl. a 20 km-en belüli székhely, ill. állandó lakhely, az 1.200 hektáros összeszámított területi felső korlát, a tőke-erőfölény érvényesítését kizáró, fix bérleti díj – került a pályázati rendszerbe, ami valamelyest javította a helyben lakó, gazdálkodó családok földbérleti esélyeit. Ám annak jó néhány eleme – pl. az állattartási kötelezettség, mint kizáró kritérium előírása, amely (beruházás-igénye révén) éppen a tőkeszegény kis, közepes családi gazdálkodókat diszkriminálta, vagy a bírálati pontrendszer több, szakmailag is vitatható (pl. tájtól függetlenül mindenütt a sertéstartás preferáló), illetve a szubjektív megítélésnek tág teret adó (pl. az értékelési szempontok között a pályázatra adható pontok mintegy 40! %-át kitevő - szakmailag és tartalmilag meghatározatlan - „2.7. A gazdálkodási terv szakmai és gazdasági megalapozottsága” értékelési szempont) eleme, vagy éppen a pályázatok titkosítása, sőt a pályázók számára a titoktartási kötelezettség előírása - előre vetítette a pályázatok kedvezményezettjei és elbírálásának objektivitása körüli éles vitákat. Ennek szemléltetésére álljon itt példa képpen a haszonbérleti pályázatok elbírálásának néhány szempontja, és az ezekkel kapcsolatos néhány súlyos aggály illetve kritikai megjegyzés.

·         Az egyes szempontokra kapható pontszámok és értékelési súlyszámok rendkívül aránytalanok. Az egymást kizáró szempontok figyelembe vételével adható maximális - az értékelési súlyszámokkal szorzott – összes pontszám, melyet egy-egy pályázó elérhet 382 pont. Ebből a gazdálkodási tervre, amely több – részben szakmailag hibás vagy nyilvánvalóan egy irányba mutató, illetve a szubjektív megítélésnek szinte korlátlan teret nyitó – értékelési szempontból tevődik össze, erre 272 pont adható. Az összes többi – a pályázó gazdálkodási helyzetét, státusát, korát, szakmai gyakorlatát vagy éppen génmegőrzési, környezetgazdálkodási tevékenységét leíró – szempontra mindössze 110 pont ítélhető meg.

·         Az e gazdálkodási tervben szereplő, állattartással kapcsolatos - „2.1. Meglévő állatállomány megtartása” és „2.2. Állatállomány beállítása, bővítése, fejlesztése” - szempontok és az azokra adható pontszámok részben súlyos szakmai tévedésen alapulnak, részben egyértelműen a nagy állatállománnyal rendelkező pályázókat hozzák egyoldalúan kedvező helyzetbe. Azzal ugyanis, hogy – függetlenül attól, hogy mely tájon vagyunk – mindenütt a sertéstartásra lehet a legnagyobb pontszámot kapni, éppen a tájak közti eltéréseket tagadja, amely pedig a minőségi mezőgazdaságnak, a környezet és tájgazdálkodásnak egyik legfontosabb szakmai alapelve. Ezzel azt a szakmailag hibás üzenetet közvetíti, mint hogyha a Hortobágyi szikes pusztán is ugyanazon állattenyésztésre, tartásra lenne szükség, mint pl. a gabona övezetben, mint hogyha a legeltetéses állattartás, a szarvasmarha-, juh- vagy kecsketartás általánosan és mindenütt alacsonyabb rendű lenne, mint az abrakfogyasztó sertéstartás. Lehet, hogy bizonyos nagytőkés élelmiszeripari érdekeltségeknek nagy tömegű sertéshús alapanyagra van szüksége, és az ezzel kapcsolatos üzleti terveik kiszolgálása lenne a cél...! Erre utal egyébiránt az is, hogy minél nagyobb a pályázó tömegtermelést megalapozó állatállománya, annál több pontot kap, vagyis nem a fajlagos – területegységre vetített – állatlétszám, hanem az állatállomány abszolút nagysága határoz.

·         A gazdálkodási terv „2.7. Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez és a pályázati felhívásban rögzített célokhoz” címében hosszú, de tartalmában teljességgel meghatározatlan bírálati szempontra önmagában 150! pont, a 382 összes pontszám mintegy 40! %-a adható. Egyebek mellett ez az a szubjektív bírálati elem, amely mindent fölülírhat, az összes többi szempontot elfedheti. Jellemző módon az a 8. melléklet, amely a gazdálkodási terv elkészítéséhez ad némi kapaszkodót, erről a 2.7. szempontról egyetlen szóval sem tesz említést, teljesen szabad kezet adva a pályázónak, de még inkább annak a bírálónak, aki ezt a terv-elemet értékeli. A titkosítás révén pedig azt is megakadályozza, hogy a pályázatokba és a bírálatokba akár maguk a pályázók, akár mások betekintsenek. Jogorvoslati lehetőség pedig nincs!   

Magam végül azzal voltam kénytelen beletörődni ebbe a számomra alapvetően elfogadhatatlan üzeneteket hordozó, a helyi közösségeket és a nyilvánosságot kizáró pályázati rendszerbe, hogy talán a föld végül mégis a helyben lakó gazdálkodó családokhoz és a gazdálkodást, letelepedést, továbbá gyermekek világra hozatalát és tisztességes felnevelését vállaló fiatal párokhoz jut. Az államtitkári poszton maradásomat mindezek alapján részben e földbérleti pályázati folyamat eredményétől tettem függővé. Az ugyanis, hogy az állam a kezelésében lévő egyik legfontosabb nemzeti vagyon-elemet, a termőföldet kinek – az erős érdekérvényesítő képességű, spekuláns nagytőkés érdekcsoportoknak, „zöld báróknak” és „oligarcháknak”, vagy a helyi közösségeknek, a helyben lakó gazdálkodó családoknak – juttatjuk, az alapvetően eldönti a politikánk hitelességét. Itt tehát nem csupán néhány 10 ezer hektárról, hanem a szavahihetőségünkről, a becsületünkről van szó! És persze a magyarság és a vidék jövőjéről!   

E folyamat eredménye képpen és ezekkel a súlyos gondokkal terhelten született meg 2011 októberére az a pályázati és bírálati szempontrendszer, amely ugyan a belső vitás kérdések jelentős részét nem oldotta meg, a pályázatok várható eredményeit illetően számos kételyt hagyott, ám – több mint egy év késéssel bár, de - meg lehetett hirdetni a földbérleti pályázatokat. Magam pedig reménykedve vártam a csodát, és őszintén reméltem, hogy én tévedek!

A meghirdetett területek mellett azonban a meg nem hirdetett 31 ezer hektár legalább ugyanolyan kételyeket vetettek fel, újabb éles belső – de most már külső – vitákhoz is vezettek. Az egy évvel már meghosszabbított, október 31-én lejáró hasznosítási szerződésekkel lekötött, elvileg felszabaduló és előzetesen az NFA által közszemlére tett 65 ezer hektár helyett ugyanis csak 34 ezer hektár került meghirdetésre. Ez a közvélekedésben azonnal felvetette annak a lehetőségét, hogy a fennmaradó 31 ezer hektár bérleti jogát a Kormány nem is akarja megpályáztatni, hanem 2011-hez hasonlóan ismét „termőföld hasznosításra irányuló megbízási szerződés” keretében, adott érdekköröknek – zömében ismét a területeket eddig is használó társaságoknak - nyílt pályáztatás nélkül kívánja bérbe adni. Ezt a vélekedést csak erősítette, hogy a meg nem hirdetett területek használói - helyben általában köztudottan - abból a tőkés társasági körből kerülnek ki, akikkel a széles körben terjedő információk szerint „a vidék békéje” érdekében és jegyében - korábbi birtokpolitikai elveit részben feladva – a kormányzat már 2011 elején megállapodott.  Ezt igazolni látszik a most valóban megkötni tervezett „megbízási szerződés” azon kitétele is, hogy a területet mással is megműveltetheti. Ez ugyani azt erősíti tovább a közvélekedésben, hogy itt nem is gazdálkodási szándékról, hanem földspekulációról és agrártámogatásokról, adott érdekkörök feltőkésítéséről van szó.

Ebbe a körbe tartozik Fejér megyében pl. a lepsényi földek körül kibontakozó – országossá terebélyesedő – éles vita. Ez a jelenlegi földhasználó – a Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd, „kormány közeli” nagyvállalkozó érdekeltségi körébe tartozó, több nagy agrárcéget magába foglaló, és e cégek valamint földterületeik révén 2011-ben több mint 1 milliárd Ft! támogatáshoz jutó Mezort Zrt. leányvállalata, a Dél-Balaton Agro Kft – valamint a felszabaduló több száz hektár földre évek óta váró, a birtokpolitika hivatalosan meghirdetett irányelveinek minden tekintetben megfelelő, helyi, gazdálkodó családok érdekei között feszülő ellentéteket tette a közbeszéd tárgyává. Tovább fokozta a feszültséget, hogy a 2011. október 31-én lejáró, egyszer már meghosszabbított földbérleti szerződésű lepsényi területeken szeptember elején az azokat használó Kft. repcét vetett, és – a szerződésben világosan rögzített feltételek ellenére - semmi jelét nem mutatta annak, hogy át akarná adni a területet a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek. Sőt lépéseivel azt a – háttér-megállapodást sejtető - benyomást erősítette: biztos abban, hogy e területek nem kerülnek nyilvános pályáztatásra, és változatlanul e cég fogja tovább használni azokat. E feltételezés annál is inkább életszerű, hiszen a gazdasági ésszerűség alapján a talaj-előkészítéssel, vetéssel és növényápolással járó tetemes költségeket senki nem kockáztatja, ha a terület használati joga néhány héten belül lejár, és nincs semmi garancia a további terület-használatra.

Élénk figyelem és erős várakozás kíséri tehát ebben a helyzetben a Kormánynak a 34 ezer hektárra meghirdetet pályázatok elbírálásával továbbá az eddig ki nem írt 31 ezer hektár sorsával kapcsolatos lépéseit és különböző megnyilatkozásait. A kérdés úgy hangzik, hogy a Kormány valóban - a már a választási programjában meghirdetett birtokpolitikai irányelveinek megfelelően - a helyben lakó, gazdálkodó családokat, vagy a - közvélemény által vélelmezetten „kormány közeli” - spekuláns tőkebefektető társaságokat részesíti előnyben az állami földek bérbe adásánál.

A kibontakozó és egyre terebélyesedő vitában napvilágot látó igen eltérő vélekedések és nyilatkozatok, ködösítések és mellébeszélések, hogy ne mondjam hazudozások láttán döntöttem úgy, hogy a - lemondásomban is fontos szerepet játszó - földügyek egy szeletét, az állami földbérleti pályázatok első eredményeit, tapasztalatait részletesen, tényszerűen feldolgozom. A tények ugyanis makacs dolgok, amelyeket nem szabad és nem is lehet figyelmen kívül hagyni! Elhatároztam hát, hogy az NFA által közzétett – összerendezetlen és ezért az összképet illetően áttekinthetetlen, a nyertesek személye szerint nem rendezett és nem lekérdezhető – hirdetmények, pályázati eredmények (http://www.nfa.hu), továbbá a kapcsolati viszonyokat is jelző helyi és egyéb információk összerendezésével esettanulmány szerűen feldolgozom néhány leginkább frekventált terület állami földbérleti pályázati eredményeit, azokról teljes áttekintő képet adok. A sok mellébeszélés, „parasztvakítás” helyett lássuk a tényeket!

A választás elsőként azért esett Fejér megyére, mert e kiváló mezőgazdasági adottságú terület igen sok család megélhetését biztosíthatja. Ráadásul a legtöbb bírálati eredmény itt áll már ma is rendelkezésre. Ez a körülmény biztosíthatja a vizsgálat reprezentativitását. Az ezt követő esettanulmány, elemzés a Borsodi Mezőség földbérleti pályázati eredményeit veszi górcső alá.  

A pályázatok és azok eredményei

Az NFA az országosan 34 ezer hektáron kialakított 2.355 „birtoktömb”, bérleti egység (blokk) közül Fejér megyében - az elemzés záró dátumáig, 2012. április 10-éig - 29 településen, összesen 4.887 hektár területen kialakított kereken 100 bérleti egységen hirdetett eredményt, melyek közül 97 blokk esetében volt a pályázat sikeres, 3 blokk esetében pedig sikertelennek minősült.

 Az átlagos blokkméret ezek alapján országosan 14,7 ha, Fejér megyében pedig – 0,5 és 185 ha között változva - átlagosan  50,4 ha. Ez az adat azonban arra vonatkozóan nem ad eligazítást, hogy egy adott pályázó vagy érdekeltségi kör mekkora terület földbérleti jogát szerzi meg, hiszen a pályázati kiírás arra vonatkozóan nem tartalmaz korlátozó rendelkezést, hogy adott pályázó illetve érdekeltségi kör hány pályázatott adhat be, illetve hány egység bérleti jogát szerezheti meg!  Ehhez a nyertes pályázatok – ahogyan Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos a Mezőgazdasági Bizottság Ellenőrző Albizottságának 2012. március 21-ei ülésén fogalmazott „olimpiai bajnokok” - részletes elemzésére van szükség. Ennek legfontosabb eredményeit az 1/a. és 1/b. ábrákon illetve az 1/a. és 1/b. táblázatokban foglaltam össze.

1/a. ábra: Fejér megye 100 ha feletti nyertes állami földbérleti pályázatai által elnyert birtoktömbök (bérleti egységek) megoszlása (%; 2012. április 10-ei állapot)