Ha már maga Orbán Viktor is úgy gondolja, hogy ideje
törvényességi szempontból átnézetnie a hortobágyi földhaszonbérleti
szerződéseket, illetve a megkötésük körülményeit, majdnem biztosak
lehetünk benne, hogy politikailag "békeidőkben" talán még vállalható,
egy választási kampányban azonban nyilvánvalóan vállalhatatlan
ügyeskedések (is) fellelhetőek a háttérben. Petneházi Attila jegyzete.
Nem kell ahhoz kormányfőnek
lenni, hogy az ember józan paraszti ésszel belássa: a nemzetgazdaság
érdekeivel legalábbis szembemegy minden olyan döntés, ami a hortobágyi
pusztában békésen legelésző huszonkétezer juh vagy másfélezer húsmarha
alól egyetlen tollvonással kirántja a (gyep)szőnyeget.
Ha a földhaszonbérleti
pályázatokon vesztes gazdáktól hallott rémtörténeteknek csak a töredéke
igaz, akkor bizony itt már nem ügyekről, hanem bűnügyekről beszélhetünk.
Nem akarom elvenni a hatóságok kenyerét, de az azért nagyon nem
szokványos, hogy messziről jött emberek üresen álló, már ránézésre sem
lakható épületekbe jelentkeznek be (persze, csak papíron), miként az
sem, hogy ugyanazt a nyolc-tíz marhát valakik teherautón utaztassák
éppen abba a faluba, ahol átmenetileg szükség van a szegény párákra
(hogy mégse csak papíron...)
Ha egy állami földterületet
(a bérleti szerződés lejárta után) másik állattartó kap meg, abban
nincs semmi kivetnivaló. Attól viszont igenis kinyílik a bicska az ember
zsebében, ha az újdonsült bérlő azzal kopogtat be hozzá, hogy neki
állatai ugyan nincsenek, de van az a pénz, amiért a továbbiakban is
szívesen átengedi neki a legeltetés jogát a saját legelőjén"